Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Új nap felé

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Sárgul már világunk, ékei komorak,
Minden felé csak giccsek virítanak,
Pusztulás, elmúlás, tépett értékek,
Bármerre jársz is, a szél szabdalja szét a lelked.

Világok omlanak, keresnek újakat,
Mindenfelé hömpölygő áradat.
Haszontalan GDP, elvakító pénz és hatalom,
Ostorozza és torzítja a lelked, szíved.

A barátságot mímelők jókat szórakoznak,
Szerelmeket keresők folyton csalatkoznak,
A jók és a naivak mindig-mindig eltávoznak.
A sunyik és kapzsik ideig-óráig kivirágoznak.

Kis szobában, ahol felnőttél
Oda mindig visszavágytál, visszatértél
Nem homályosított és vakított el soha
A nagyvárosok csillogása
A profithajkurászók stresszes,
Az „urak” kevély, de végtelen üres világa.

Az ablakodból a pókhálót lehalászva
Kékszakállként merengve
A rohanó időt lelassítva, visszarévedve
Egy csepp könny szökik bús tekintetedbe.

 

Lejárt az időd, mégis kölcsönös a szeretet
Naponta meghalás és újjászületés
De a szerénység és a becsület megőrzés
Tartást ad mindenekfelett.

Erkölcstelen haszonlesőkkel, páváskodókkal
Sosem tartok, rájuk sem nézek,
Bólogató érdekemberek sokat remélnek
Nem olvadok közéjük, inkább félrevonultan élek
A lehetőséget megadom a kaméleon lelkű férgeségnek
Velük nem vegyülve, ellenérzek, amíg csak élek.
A kék fényt nem feledem, úgyis visszatérek!

Az elszámoltatás pedig nem késhet
Szörnyű lesz majd a tükörképed
Eltemeted nyöszörögve az ocsmány lelked
És simulékony pincsid követhet oda téged.
Rég látom, hogy görbe fényekből áll a világ
Az árnyékok sejtelmes, apró éjjelek
Az autópálya fölött lámpák lógnak,
Mint elvek az érzelmek felett

A mohóság csapdája folyton kísérget,
Lerázni azt hatalmas élvezet.
Hazamenni még bőven van esélyed
Mégis már következnek a ridegebb évek
Tekinteted őrzi végleg
A láthatatlan kis fájdalom ritmusát.

Emlékeid viszont élénken élnek
Hat dicsőséges nap lelkesíti nemzetünk
A magyar virtust egekig emelve
Puskást, majd Marseillét is megérve
Egységünk lesz nemzetünk erőssége.

Épp 61 év telt el azóta
És évtizedeken át álmodoztunk
Majd most kezünkbe vettünk mindent
És megvalósítottuk az álmokat végre
Persze csak annak jut babér, ki harcolt is érte

A tankok összetörték ugyan a testeket
De mi sohasem felejtjük őket
Szinte naponta koszorúzunk, mécsest gyújtunk
És várjuk a csodát a felemelkedésre, kiteljesedésre.

A Kárpát - medence területe
Földrajzilag mindig egységes volt
A négyek végre összefogtak
Az András kereszt felragyoghat az égig.

Hazánk védelme nemzeti ügyünk
Ezért naponta tennünk kell érte
Zászlónk és címerünk ünnepén is
És a közelgő 170 éves megalakulásunkra
Március 16-án feszítsük ki az 1848 méteres lobogót
Az Andrássy úton teljes hosszon – felmagasztalódva

Gyerünk előre fővárosi srácok és idősek
Hisz szükség van rátok, nagyon is szükség van rátok!
Előre vidékiek és határon kívül rekedt színmagyarok
Mindent bele, mindent bele!

Hazánkért mindhalálig!
Legyen büszke és boldog egész népünk
Hajrá, hajrá Magyarország!
Emeljük a szívünkig e kis országot!

 

2017. március 17. Jézus Szíve Templom, Budapest

Rovatok: 
Vers