Csendben érkezik az új esztendő,
lépte nyomán fény csillan a tavon,
remény éled minden sóhajban,
mint jégkristály a havon.

A régi terhek lassan lehullnak,
mint kabát a fáradt vállakról,
s a holnap már nyitott tenyérrel vár,
benne ezernyi kép a vágyakról.

Legyen benne béke, gyógyító szó,
nevetés, mi könnyeket töröl,
legyen út, ami csak tanít,
s fény, mely belül csupa öröm.

Új esztendő, légy szelíd velünk,
hagyj hinni, élni, szeretni,
hogy minden napban megtaláljuk
az okot újra nevetni.

És oly csendben érkezik,
egy halk sóhajjal a szívben,
fény gyúl ott, ahol eddig fájt,
s a remény jön édes ízzel.

Nem kér tökéletességet,
csak igaz, tiszta szót,
hogy merjünk megállni, lélegezni,
és elhinni, vagyunk elég jók.

A sebek nem tűnnek el nyomtalan,
de megtanulnak máshogy fájni,
bölcsességgé simul a múlt,
s erővé válik, jöjjön bármi.

Az új év tenyerében gyógyulás van,
lassú, meleg, szelíd idő,
ha figyelsz, minden nap megsúgja,
nem kell sietned, már benned van az erő.

TM