Takarosan megfésülve,
hajában a kontytű,
kezében kis táska,
blúza fehér, könnyű.

Markában zsebkendő,
de nem foszlós papír,
arcán a melegtől
kinyílt a rózsapír.

Nézelődik, keresgél,
nem tudom, hogy mit lát,
de az látszik, kedveli,
szereti a klímát.

Talán csak a napról
tért be kis időre,
mielőtt a melegben
odakint megfőne.

Jó látni, ránézni,
egy kicsi rubinkő,
egy régről velünk maradt,
igazi úrinő.