Üres a ház, üres a fészek
Elszálltak belőle régi remények
Nincs dal, sem kacagás
Fülemüle ének, rigó csipogás
Üres fészekből messze szálltak
Itt hagyott remények, hamis vágyak
Ígérik egykor majd ismét visszatérnek

Üres a fészek, üres a ház
Nincs benne rigófütty, nincs kacagás
Elszálltak a dalok, elmúltak remények
Ha visszatérnek, fészek már szétzilált
Ház összeomlott, gaz virágzik falainál
Megkésett vendégnek, csak emlék maradt
Nem fészkel ide senki, omlanak a falak

Pedig volt itt vidám gyermek kacagás
Énekes madár énekelte vidám dalát
Színes képek beszédesek voltak a falakon
Bárányok kergetőztek, legelésztek az udvaron
Piros rózsa, sárga rózsa futott a kerítésre
Vadrózsa bokron volt a rigók fészke
Tuja bokrok zöldelltek körbe, körbe

Sajnálni,emlékképet szőni, már késő
Nem nyúlik feléd két kéz, mely ölelő
Nem fütyülik a rigók kedvenc dalukat
A csend, ami uralja elhagyott udvarodat
Nem jön vissza ide már a régi élet
Elszálltak a rigók, s romba dőlt fészkek
Bezárt ablakok , ajtók, elveszett remények!

 2020.06.16.Mosonmagyaróvár