Ne jöjjön üstökös, gyűlölöm a háborút,
ütemem dobog most nyarakat, teleket,
bár a jelen megalázó, mocskos rút,
lovagolnak rajtunk peckes percemberek.
Még késik a hajnal, mely parancsot adna,
és haldoklik bennem a pattogó visszhang

fülembe zuhogva, vért űzve az agyba,
alszik lüktetésem, az akaratom pang.
Véres viharok zuhogó sodrása mart
mély sebeket, enyém a béke barázdája,
hívogat, integet a kék északi part,
magam vetem hullámok ekenyomába.
Hömpölygő évszakok, szeszély-árapályok,
bénult milliók semmire nem készülnek,
zendülő dörrenést, robajt én sem várok,
csak egy élhetőbb századot az embernek.

2014. május 28.