Éva - miért azt az almát szakítottad,
Éva - miért azt adtad nekem,
egy csenevész almafáról vetted volna,
amely alatt Én ott hűsöltem.

Sátán, mely ott van mögötted,
kígyó képében neked sziszeg, követ,
bűnbe vitted azt az embert,
aki érted mindenre képes és szeret.

Ott a paradicsomban véget ért,
elmúlott egy gyönyörű álom,
hallgassam, hogy hamisan énekelsz
majd azon a maszkabálon.

Álarc azóta is rajtad maradt,
rókákkal, farkasokkal táncolsz,
aztán mind szépen hanyatt fektetnek,
utánuk már csak csalódottan bámulsz.

A nagy bajok mikor beütnek,
majd a szekér beragad a sárba,
a rossz gebe már nem tudja húzni,
odavan - megroggyan a lába.

Sintérszekér zörög álmomban,
éjjelente varjak kárognak felettem,
sírni hallom a szekér hajtóját,
majd én is a szekeret messze kerültem.

Talált madártollal könyvet írtam,
reméltem, tartósabbak lesznek verseim,
üveghegy cserepeivel szobámba világítottam,
hittem, hogy meghallgatásra találnak rímjeim.