(Erőss Zsolt, Kiss Péterre emlékezve)

Üzenem a hegyeknek
A legfélelmetesebb ,nagy hegyeknek
Adja vissza az elrabolt életeket
Adja vissza a hitet benne

Nem hagy szülőt, gyermeket árván
Ne vegye életét, aki meghódítani merte
Adjátok issza a bátor, megszállott lelkeket
Ne tegyétek árvának ártatlan gyermekeket

Üzenem a hegyek Istenének
Ne legyen kegyetlen
Az ember bátor, de esetlen
Hatalmas csúcsokkal, hegyekkel védtelen

Ne akarjon több lelket
Ott a csúcsok fölött sokan gyülekeznek
Mert meghódítani ti csúcsok nem engedtek
Így csak a fájó könnyeket gyűjtitek

Ne hívjátok magatokhoz a bátrakat
Engedjétek meghódítani magatokat
Üzenem a szeleknek, a vad viharoknak
Ne legyetek bosszúállója az égnek
Ne indítsatok elsöprő lavinákat

Legyen irgalom bennetek az emberrel szemben
Csak a csúcsra tör, tovább nem megy
Ti zord hegyek adjátok vissza a testvért, az apát
Ne követeljetek még több árvát

Mi lesz a gyermekkel, ha apa nélkül nő fel
Ki vigasztalja az anyát, apát ,az ártatlant öleléssel
Üzenem a Himalája csúcsainak, gerinceinek
Kevélyek, kegyetlenek ne legyenek

Vad hóviharaikkal ne temessétek a bátort
Legyen kegyelem bennetek az ember fiához
Engedjétek csúcson szabadon lengeni a zászlót
Zászló had lobogjon ott fenn, némán

Ha vad viharokkal is az ember szembeszáll
Mert a bátrak, a megszállottak úgy is felmásznak
Meghódítani legmagasabbikát a világnak
S, ha kell, hát küzdelemben is elesnek
De nem adják meg magukat soha, vad hegyeknek.!

 Mosonmagyaróvár,2013,05.29.