Kétségbeesetten ragaszkodtam hozzád,
idegszál indáim kapaszkodtak beléd,
idő múlásával nyújtózó távolság
húrja egyre feszült borús lelkem egén.

El kell engedjelek, jött a felismerés,
küldetésed lejárt, hívtak messzi fények,
itt őrzöm szívemben, mit adtál, - nem kevés,
abból táplálkozom, ameddig csak élek.