Ó te gyönyörű, elhagyott városom
Szívem érted aggódik nagyon
Mi történt veletek?
Világnak fájdalmatok kürtölitek

Pedig ritkán látsz, ily rendezett várost!
Öreg Tisza békésen andalog ott
Partjainál égbenyúló tornyok
Istent és ember alkotást dicsérik, amott

Fényeidet én is szaporítottam
Tereid, szobraid mindig csodáltam
Itt járt a béke és barátság kézen fogva
Míg valaki az emberek létét felkavarta!

Miért kell a nyugalmat felzavarni?
Cserepes sori piacot kisöpörni?
Ahol egymásra talált áru és ember!
Aki csak dolgozott, s volt itt minden!

Nyugalom kell az embereknek, mint régen!
Tisztelte egymást itt ifjú és öregje
Sok okos fő jó hírneved öregbítette
Templomaid a hitet, a békét hirdette!

Ebben a mosolynélküli világban
Nehéz élni mindennapi gondban!
Ne bántsátok meg az emberek nyugalmát!
Oly nehéz a terhük, alig bírják!

Napfény városától a napfényt el ne vegyétek!
Így is fenyegetik sötét fellegek.
Fekete árnyak settenkednek körülötte
Vigyázzatok az emberekre, a békére mindörökre!

 2021.02.03…Mosonmagyaróvár.