Valami súgja szívemnek, 
hogy mindig a jó úton menjek.
De merre haladjon léptem?
Bár mondod, mégsem értem.

Így aztán egy helyben járok,
pedig a réten virágok,
várják, hogy hozzájuk menjek,
s zöldelő fákat öleljek.

Valami azt súgja csendben,
bennem semmi nincs rendben.
Mért hagyom szívemet fájni?
Ne döfjön tőrt bele bárki.

Lelkemben suttog a bánat,
zokogok egyre utánad,
Hazámért hullik a könnyem...
Akiért meghalnék könnyen.