Hiába kapaszkodik a nyírfalevél,
letépi az ágáról gonosz őszi szél.
Végül majd legyőzi sorsának vad tele,
a nyár emléke ott a sárban is vele

Lesz, ne sajnáld rongyos kolduló önmagad,
a kiapadt forrásból új patak fakad.
hívatlan vendégként már csak a magány jár,
odakinn rád ásít az éjsötét határ

Sokszor kételkedtél, és megtagadtad Őt.
Most már csak Ő marad veled: a Teremtőd
Nem hagyott el soha, mert jól ismer téged
Veled lesz ott is, hol véget ér az élet

Jön majd a betegség, leteper fájdalmad
Elesetté válsz, mint magadat elhagytad
Ha úgy érzed, végképp senkinek sem kellesz
Nem maradsz egyedül, akkor is veled lesz

Sosem ér véget a parttalan párbeszéd
Átkarol gyengéden, ne engedd el kezét
Volt vak véletlen kanyar, volt sok buktató
De visszahozott mindig egy halk finom szó

Céltalan harcodban már-már kivéreztél
Ő volt a kezdeted, hát legyen a végcél
Ha semmibe hanyatlik megfáradt szíved
Ő akkor is Veled lesz, ott áll melletted.

2014. 10. 12.