(Jánossomorja - motor szentelés)
Van egy vidék a kis hazánkba',
Ősi földje s strázsáló kapuja.
Megállított ő törököt, tatárt,
Visszafordított, s megvédte a hazát.
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!
Van egy kis vidék a magyar hazában,
Harccal védte hazát Európában!
Mikor már mindenki feladta,
Zászlaját emelte Ő magasra!
Csendes most a vidék, de hallik a motorok zaja,
Motorszentelésre vár az Őrvidék kapuja.
Összegyűltek a motorosok a fejlődő városba,
Mert hazafias szívük most is egymást hívja.
Segítik a bajban, segítik a gyengébbet,
Elcsatolt magyarságban tartani a lelket.
Összefognak, mert együtt sokkal könnyebb
Örömet szerezni az elesetteknek.
Elindulnak hát dübörögve együtt,
Országot, világot látni, ha van kedvük.
Bajba jutott emberek nekik megörülnek,
Velük van Isten áldása, szívükben szeretet.
Áll a kereszt Őrvidék határban,
Isten áldását kérve szép magyar hazára.
Koszorúznak, kitűzik a nemzeti lobogót,
Segíteni, örülni megyünk egymásnak, adják ki a jelszót.
Szépül egy új város az Őrvidéken,
Összefogással épül nagy serényen.
Nem feledik el itt a küzdelmes múltat,
Bajban itt régen is mindig összefogtak.
Szépülj, épülj én szülővárosom, ott a határszélen!
Virág és szeretet, amerre nézek.
Isten is veletek, ha összetartotok,
Nem feledve küzdelmet, mindig őrt álltatok.
S ha dübörgő motorok verik fel a csendet,
Tudjátok, elhozta őket a hit és a szeretet.
Eljöttek egymásnak kezet nyújtani,
Szeretett városomban hitet kinyilatkoztatni.
Ott teremnek ők az Őrvidék kapujában,
Hol őrt álltak a ősök régen a határban.
Segíteni jönnek, hogy megmutassák,
Él még a magyarban a tenni vágyás s az összefogás!
Mosonmagyaróvár, 2017. június 9.
