Van egy vidék a kis hazánkba',
Ősi földje s strázsáló kapuja,
Megállított ő törököt, tatárt,
Visszafordította s megvédte a hazát.
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!
Van egy kis vidék a magyar hazában,
Harccal védte hazát Európában,
Mikor már mindenki feladta.
Zászlaját emelte Ő magasra.
Csendes most a vidék, de hallik a motorok zaja,
Motorszentelésre vár az őrvidék kapuja.
Összegyűltek a motorosok a fejlődő városba',
Mert hazafias szívük most is egymást hívja.
Segítik a bajban, segítik a gyengébbet.
Elcsatolt magyarságban tartani a lelket.
Összefognak, mert együtt sokkal könnyebb.
Örömet szerezni az elesetteknek.
Elindulnak hát, dübörögve együtt,
Országot, világot látni, ha van kedvük.
Bajba jutott emberek nekik megörülnek,
Velük van Isten áldása, szívükben szeretet.
Áll a kereszt Őrvidék határban.
Isten áldását kérve szép magyar hazára.
Koszorúznak, kitűzik a nemzeti lobogót.
Segíteni, örülni megyünk egymásnak, adják ki a jelszót.
Szépül egy új város az őrvidéken.
Összefogással épül nagy serényen.
Nem feledik el itt a küzdelmes múltat.
Bajban itt régen is mindig összefogtak.
Szépülj, épülj én szülővárosom, ott a határszélen.
Virág és szeretet, amerre nézek.
Isten is veletek, ha összetartotok.
Nem feledve küzdelmet, mindig őrt álltatok.
S ha dübörgő motorok verik fel a csendet,
Tudjátok, elhozta őket a hit és a szeretet.
Eljöttek egymásnak kezet nyújtani,
Szeretett városomban hitet kinyilatkoztatni.
Ott teremnek ők az Őrvidék kapujában.
Hol őrt álltak a ősök régen a határban,
Segíteni jönnek, hogy megmutassák,
Él még a magyarban a tenni vágyás s az összefogás.
(Jánossomorja - motorszentelés)
Mosonmagyaróvár, 2017. június 9.
(Erdős László öcsémre is szeretettel emlékezve)
TM
