Nem lehetsz már, aki voltál - amikor az élet
játékos kézzel játszott véled,
míg én a megszökött, bohó gyerek
védő gondolataim hálójába szőttelek.
A kör bezárult. Nem menekülhetsz, nem
menekülhetek tovább tőled én sem,
- világgá futottan, visszatérten, úgy élek -
magamba hordozva fogva tart az élet.
Őrizve élsz gondolataim között,
vigyáznak rád az őriző dalok,
az élő, ki nem mondott szavak,
arcom másában a tőled kapott
kép, mind őriz, mert szívet adtál,
magamban fölmutatlak, és tartalak,
bennem dobogsz, mert úgy szerettél anyám,
hogy testedből szakítottad ki önmagad.
Édesanyám, 2013. decemberében elindult az égi végtelenség felé, és 2014. január 5-én vettünk tőle örök búcsút. Emlékezem rá.