Hagyd a világot békében élni,
ne játssz Istent, az nem te vagy.
Sorsod valahol tán meg van írva,
életed egy, és nem kapsz másikat.

Az ember nevet egykor örökül,
kaptad, hogy mindig megbecsüld.
Mi nem az ember névhez méltó,
azt nagy bölcsen kell, hogy elkerüld.

Esélyt kaptál megannyi szépre s jóra,
őseid mutatták meg neked az utat.
Emlékszel-e még a prókátori szóra,
és adott-e hitet a kollektív tudat?

Úgy érzed, végleg egyedül maradtál?
Fohászt morzsol most mindkét kezed.
Ne feledd, mit egykor őseidtől kaptál,
maradj igaz ember mindenek felett.

TM