Hullnak a levelek, elmúlt már a nyár is,
Elment hosszú útra a gólyamadár is.
Kinyílt a kapuja minden iskolának,
Kedvére, vagy bajára a sok-sok diáknak.
Hideg már a hajnal, didergünk is reggel,
Ha fel kell kelnünk, mert csörög ám a vekker!
Hideg északi szél süvít az utcákon,
Apró kis cinegék reszketnek az ágon.
Kihalt a Balaton, bezárt az üdülő,
Sétálnak a parton, nincsen már fürdőző.
Hol van már a nyár, hol vannak az álmok?
Melyeket itt szőttek a pihenő párok!
Fáradtan néz le ránk a Nap is az égről,
Még ontja sugarát az ég tetejéről.
De ez olyan, - úgymond – vénasszonyok nyara.
Nem szól a pacsirta, boldogító dala.
Felöltik színpompás ruhájukat a fák,
Gyönyörű színskála, a természet csodás.
Elmúlt tehát a nyár, itt van az ősz újra,
De így is van rendjén az évszakok sora.
Nyíregyháza, 1980. szeptember 23.