Ha egy nap mégis vége lesz a nyárnak,
Az ősz bekopogtat, de az elmúlás még várhat.
A tél bizony messze jár, nem pihen még semmi,
Az ősz színei a szíveket melengeti.
Kellemes a meleg, színek kavalkádja,
A természet ruháját ezennel leváltja.
Tavasz óta éled, pezseg, lüktet és dobog,
De lám, most pihenésre vágyik, lassulnak a napok.
Olyan a természet mint az emberi élet,
Születik, felnő, új élet kezdődhet.
A körforgás csodája késztet fejlődést,
Kezdetet és véget, a természet dallamára,
Az ősz könnyű, légies táncot lejt.

TM