Jönnek mennek az évszakok,
A nyár oly gyorsan itt hagyott.
Nap melege nem égető,
Elmosta vihar és eső.
Mikor az idő csendesült,
Földre ködfelhő települt.
Szél elbújt a bokrok útján,
Végre kisüt a napsugár.
Ködfátyol és harmatcseppek,
Az éterbe felrepülnek.
Itt a "Vénasszonyok nyara"
Csalogat ki a szabadba.
Rácsodálkozom a fákra,
Őszi színek kavalkádja.
A pázsit már nem zöldellik,
Színes falevelek fedik.
A két fasor között járva,
Rigó fütyül harsonázva.
A vadgalamb búgó hangon,
Megszólal, hogy választ adjon.
Lábam alatt száraz avar,
Illata száll, kissé fanyar.
Itt vagyok már padon ülve,
A múló időn merengve.
2017.10.12.