Így merül belém az ősz ezer színpompája,
ahogy hullik rám a fák levett lombruhája,
zárjál karjaidba ott a parki fák alatt,
hol ruháddal együtt testem testedhez tapad.

Színes hullt lombokból vess puha ágyat,
vetkőzzük le gyorsan az álruhákat,
a valóság kövessen sosem az árnyad,
lelkedet szeretet járja ne a bűnbánat.

Itt Dráva parti őszbe veszik a csodálat,
ahol színes foltok között lábad sétálhat,
partján nyáron építettünk a homokvárat,
amit ma az őszi eső agyónra áztat.

Így merül beléd is az ősz ezer csodája,
csak szippantsál bele annak illatába,
ajkadra tapasztom vágyódó ajkamat,
így palástolom lappangó fájdalmamat.

-írta-Varga István-Barcs-2019.11.03.