Szomorú őszi eső

Zuhog a szomorú őszi eső
Sír a fának a színes levele
Nyár is elment, szép időt temetve
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve

Az eső csak egyre esik
Mint,ha az égbolt a földre költözne
Nem ragyog már a nap, felhő eltüntette
Vad iramban jött az ősz

Tájat a nap színesre festve
Száz színű ragyogás,mint sietett volna
Egy évszakváltó találkozóra
S nincs már dal,sem madár szólam

Madaraink messze szálltak
Sietve útra keltek,napsütésre vágytak
Búcsút intve e szomorú esős tájnak
Jövő évben,majd visszatalálnak

Most néma csend van
Tücsök hegedűjében is elszakadt a húr
Ablakomon esőcsepp koppan
Felhő,s a szomorú magány az úr !
Szívemet kabátommal takargatom
Ne fájjon ez az elmúlás,az ősz  oly nagyon
Csendben megyek,ahogy elsuhant a nyár

Nem búcsúzok,mert búcsúzni fáj
Elmegyek,ahogy lehull a levél
Mert lemossa ágról a zuhogó eső
Búcsú nélkül,s emlék volt,hogy szerettél

2O14.O9.12.Mosonmagyaróvár