/Badacsony- Korkován/

Hegy csúcsát köd borítja
Néma, csendes most a táj
Egy-egy eltévedt vadliba hangja
Búcsúzóul kiabál

Egyesül a völgy az éggel
Nem töri át a ködöt a napsugár
Néha felcsillan egy fényjel
Mint, ha szív üzenetre vár

Napok lassan lopakodnak
Nem jön tőletek üzenet
Fekete dió koppan földre
Gyászolja a megélt éveket

Rőt vörös, sárgák a lombok
Könnyezve hullnak a földre
Beterítve a csendes avar
Emlékünket feledve örökre

Csendben ülök, pereg könnyem
Mint falevél hull a fákról
Emlékeim kutatom fájón
Mesél a táj az elmúlásról

Nem hallom már vidám hangotok köröttem
A magány némán ölel át
Vélem felém intetek a ködben
S hallom az ősz búcsú sóhaját

Búcsúzom én is tőletek
Szívem fájón kalapál
Sűrű köd a hegyről a völgybe száll
Emléketek bezárt szívembe muzsikál

2016.10.24.Mosonmagyaróvár.