Hulló falevél búcsúzik a fától,
Hull az eső, búcsúzunk a nyártól.
Őszi falevél, színes falevél,
Csendben a folyóban útra kél.
Eljött az ősz, az avar szőnyeg,
Búcsút intek én is neked.
Talán egyszer rád találok,
Mikor a tavasz új levelet hoz a fának.
Búcsúzik az ősz a nyártól,
Fecske madár a régi háztól,
Gólyák, darvak útra kelnek,
Messze földre elrepülnek.
Azt ígérték visszatérnek,
Mint az emberek, ha messze mennek,
Költő fészkük csak magyar földön,
Itt raknak fészket, ide kössön!
Jövőre is lesz még kikelet,
Csak az irányt ne feledjed,
Itthon vár a régi fészked,
Várnak rátok az emberek.
Magasan száll a daru madár,
Ő is ígéri jövőre haza talál,
Nem marad a magyar táj üresen,
Itt szeret élni magyar földeken.
Eső esik, könnye hullik,
Napsugár elszomorodik,
Hull a fának a levele,
Isten veled mindörökre!
Szeszélyes a nyár, helyette is ősz volt,
Ami szép, minden elmúlt.
Mi lesz ebből én Istenem,
Ha az őszt is télre cseréled fel?
2O14.O9.O3.Mosonmagyaróvár
