Van ennek már sok,sok éve,
gyermekkorom szép emléke.
A csendes őszi napsugár,
megérlelte kukoricánk.

Csövét törni kézzel kellett
Földön bab és tök volt vetve..
Ökrös szekér hazahozta,
Megérkeztünk délutánra.

Udvar közepére gyűjtve,
egy nagy halom lett belőle.
Kőrbe ülve fosztogattunk,
Közben vígan dalolásztunk.

Hold lámpaként világított,
fent ragyogtak a csillagok
Babot ponyván bottal vertük,
tököt télire eltettük.

Éjjel csuh héj közt aludtunk,
bódított friss illatuk.
Valósággal közé bújtunk
és csillagokkal álmodtunk.,