Érezted már az őszi napsütést,
mikor az langy melegen simogat,
szívedből édes éles rezdülés
pengeti meg a lélekhúrodat.

"Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
hol lágy zene, hol vészes szenvedély,"
s jókedvű játékos varázslatként,
sok falevél forogva hull feléd.

Napfénytől átszőve arany színben
keringőt már utoljára járnak,
játszótársaddal a légből hintve
hullt avarba a levelek álma.

Mint gyerekként homokot a dombról,
vidáman a játékba merülve,
de a szél felkapta az alomról,
forgószélben magasba repültek.

Veszélyes szenvedéllyel vegyítve,
fennakadtak a falomb tetején,
s testvérként szeretettől hevítve
fogta kezüket a többi levél.

2022. október 2.
Idézet: Várnay Zseni: Őszi napsütés c. verséből.