Már enyhül a nap ereje,
itt van szeptember közepe,
enyhe szellő játszadozik
vidáman a sárguló falevelekkel.
A Balaton vizén fodrozódnak
a hullámok, szállnak a hófehér vitorlások,
víjjongnak a sirályok,
itt az ősz,
mindenki érzi a csontjaiban, jönnek az őszi frontok, s mi visszasírjuk a nyár édes csókját
mely mindenkit megbabonázott!
Ó szép hazám,
te drága magyar föld,
dimbes-dombos lankáidon
megérett a szőlő,
száll a dal a dombok oldalán,
munkában a szüretelők
vidám serege,
folyik az ízletes must
a kádakba bele.
Ebből lesz a finom bor, mely vidámságot, örömet hordoz
annak aki élvezettel fogyasztja ha rákerül a fenséges nedü
a terített asztalra.
Itt van az ősz,
egy csendes szeptemberi hajnalon
beosont az életünkbe
és ecsetjével átfestette a tájat.
Csodás színeket kevert palettáján,
sárgát, barnát, vöröset, az égre csodálatos kéket, fehér bárányfelhőkkel.
Varázslat történt oly gyorsan,
szinte hihetetlen,
s a színek fantasztikus
kavalkadjában gyönyörködhet
minden élőlény.
Csoda vagy varázslat
egy éjszaka alatt,
az ősz adta nekünk ezt
a hihetetlen szépségű
színes világot,
s mi betelni vele nem tudunk.
Ó drága ősz téged kérünk,
sokáig maradj a mi vendégünk.
Adj még napsütötte indián nyarat,
fáradt testünknek símogató
őszi napsugarat!