Hajnal hasad, felszáll a pára.
Szarvasagancsokon csillan a fény.
Badacsony erdejében szarvasviadalra hív,
Ki az első, aki győzelemért vív.
Tisztáson óvatosan gyülekeznek,
Mutatják trófeájuk, milyen szépek...
Rozsdabarna falevél hull le a fáról,
Mondhatna regét a szarvasok diadaláról.
S felbődül az első, kész a diadalra,
Szántja a földet idegesen agancsa.
Lábával nagyokat dobbantva
Hívja az ellenfélt diadalra.
Fák között a mókus rémülten kacsint,
Földindulás, ki lesz a győztes itt?
Harsog a hegyoldal, visszhangzik a hangja,
Agancsok törnek a nagy viadalban.
Őzek a közelben rejtőzködve nézik,
Szarvasbikák az elsőbbséget elintézik.
Lesz itt nemsokára vadásztrófea,
A győztes az agancsos fejét büszkén tartja.
Vaddisznó csörtet szőlősorok közben,
Feltúrja az utat, ami vezet az erdőbe.
Nézi a viadalt, de őt nem zavarja,
A kerteket ő biz, ha lehet, megvámolja.
Mire a nap lebukik a hegyek ormán túl,
Elnyugszanak a kedélyek, vaddisznó túr.
S én nem tudok e tájjal betelni végre,
Sem tavasszal, sem nyáron, sem ősszel.
Télen kicsit fázok, ritkán járok erre,
De a táj, s állatvilága szívem melengette.
Mert a természet órája ismeri mutatóját,
Minden évszak megmutatja a csodáját.
Korkován...-Badacsony, 2013. október 27.
TM
