A káprázatos Máré vári panoráma Komlónál, 
A kis halk csermely a meredek hegy alatt,
A hatalmas fák és terebélyes lapulevelek illata,
Kristálytiszta levegő és a végtelen nyugalom,
Ezek mind feledhetetlen mecseki emlékek.

Most egy másik jövőbe érkeztem Kínába,
Hat órával már rég előttetek járva,
A Tiltott város peremén hibrid autók közt,
A fél világ választ el minket a térben,
Mégis közel érezlek itt benneteket.

Biciklizek a jövőt mutató 25 milliós,
Elképesztő megaváros lüktető közepén,
Chaoyang kerület káprázatos fényeiben, 
Sétálok a Sanlitunon a Taikoo Li felé,
Nǐ hǎo, zhōngguó! Xièxiè, Xièxiè, Xièxiè.

Mégis várom az újbóli találkozást,
Tudom, hogy úgyis eljön nemsoká,
Hiányzik az arcod és a pici ujjad bája,
Mérgelődésed és a könnyeid borúja,
Mindez most csak az álmokban valóság.

Séta közben egy csodás kis tóra leltem,
A mesés Olympic Forest Park szélén,
Egy hatalmas erdő kellős közepén,
Nézem egymagam a csendes tavat,
Sehol egy lélek, sehol egy rezdülés.

Hirtelen megpillantom a tekinteteteket,
A szivárványos víztükör szélén.
Öröm és könnycsepp és egyre több könnycsepp,
Gyönge szívemben boldogság és gyötrelem,
Sosem tapasztalt hirtelen jött harmónia.

Faggyá dermedten a párás forróságban,
Összeszorult torokkal és soha fel nem növő lélekkel,
Visszapereg az idő, szebbnél-szebb emlékek sora,
Maradnék itt, de már elillan a káprázatos kép,
Nincs már visszafelé út, ami karjaitokba vezet.

Fodrozódik a víz és halk szellő lebben,
Haladni kell tovább egy szűk ösvényen át,
Jó lenne ismét átérezni azt,
Amit már csupán vágy-vezérelt gondolat lehet,
Köszönöm, hogy ha csak az álmok szárnyán is,
De együtt lehettünk újra Véletek.

Beteljesült itt egy valódi harmonikus álom,
Még nyelvi nehézség sincsen, ha akad kedvesség, odafigyelés,
Kínában pedig van bőven mosollyal fűszerezve,
Észleltétek a Nagy falon, hogy magyar vagyok, 
Attilára tisztelettel emlékezve, áhítattal hallgattatok.

Csodák bármerre haladok, mégsem tévedek el:
Beihai Göngyuán, Qionghua, Jingshan Göngyuán, 
Kong Miao Guo Zi Jian, Csienmen, Guomao, 
Yuyuantan, Tian’anmen, Tiant, Galaxy Soho, 
Honggniao, Chaoyang/Sun, Cháng Chéng, 
Csecsin Csong, Hongluo Si, Yi He Yuan, 
Yong He Gong, Wang Fu Jing,
Xiushui, Baiyun Guan, Tianning Si. 

A Madárfészek stadion utópisztikus világa után,
Petőfi szobrát is meglelem a Lu Xum múzeumban.
Olyan őrjítő, hogy ebből a megtapasztalt harmóniából,
Egyszer ki kell szállni végleg és megszűnik minden, 
Se sóhaj, se ölelés, se hangok, se további képzelet.

Hazatérve az ablakodból kitekintve, a pókhálót lehalászom,
A melegség és drága lényed visszavár és ismét rám talál,
Lelassulnak a percek, visszaperegnek a piciny kis emlékek,
Egyszer voltunk, ahogy Kína is nekem és ez végig elkísér utamon,
Ez sohasem mulandó, hiszen lelkünk már rég összeolvadt,
Én pedig hordalak benneteket, ameddig csak élek.

Budapest, 2026. 08. 02.