Sír az erdő, és a táj,
Keresik a hósapkát.
Hótakaró hiányzik,
De a föld még nem fázik.

Erdő mélyén őzgida,
Remegő kis lábacska.
Anyukája őrzi, védi,
Téli bunda melegíti.

Erdő szélén etető,
Hol, finom étek várja őt.
Szemeivel keresi,
Boldog mikor megleli.

Site, suta őzgida,
Remegő kis lábacska.
Pici orra fekete,
Tétova még a lépte.

Bátortalan követi,
Anyukája szereti.
Ugrándozik hébe-hóba,
Nagyot szökken majd, a hóban…

Kedves, kicsi, bolondos,
Bundácskája még foltos.
Nem tudja, hogy lesi, várja
Vadász koma lakomára.

Mamája az  ügyes,okos,
Gidájához szaladva fut.
Levegőbe szimatol,
Érzi ordast bármikor.

Pórul járt az ordas koma,
Nem lesz már gida vacsora.
Ne pályázzon most már rája,
Erősödjön gida lába.

Gyorsan futnak léptei,
Nyomát, senki  nem leli.
Elrejtőzik jó mélyen,
Fenyő erdő közepében…

Eltelt az év nyárral, az ősz,
Fák, sárgult levele lehullt.
Megpihent a tél az őszben,
Fáradt avar, szürkeségben.

Hull már a hó nagy pelyhekben,
Az etető tele éppen.
Ismerősen lépdel, szökell,
Bátran néznek ketten széjjel.

Nem félti már a mama,
Erős lábak, paták nyoma.
Fenséges a koronája,
Őzbak, díszes pompájában…

2014.01.13.