Arra ébredtem egy őszi hajnalon,
Okozat lettem, hol én voltam az ok,
Kitárult előttem új dimenzióm,
Már idejét múlt, korszerűtlen vagyok.

A minap kaptam pár szép, fehér fogat,
Ha tolvaj lopakodik, vagy csavargó,
Most én harapok, a kutyám meg ugat,
Kutyabőrt is varr rám az úri szabó.

Kiváló mutatók, sikeres vizsga,
Mily távol is már világom kezdete,
Kegydíj, segély és némi alamizsna,
Új dimenzió költözött szívembe.

Pergő képek, hangok, csengő telefon,
Kellene ismét koldustól szavazat,
Szövi hálóját a pók a plafonon,
Én dimenziómba rejtem magamat.

E Szép Új Világot most, hogy megértem,
Azért is költőktől verset olvasok,
Nem veszek részt nyertes közbeszerzésen,
Vesztesként is örök győztes maradok.

Csillagnak támasztom foghíjas létrám,
Nincs a zsebemben se pénz, se útlevél,
Útjaim a dimenziók határán
Már szabadok, akár a végtelen tér.

 2017. 09. 11