Az egyik ismerősöm küldött egy írást, amit állítólag egy erdélyi ismerőse írt egy bizonyos; Szakács Béla Sepsiszentgyörgyről. Idézek belőle;

„Sokszor és elég sokan vádolnak minket, erdélyi magyarokat, hogy érdemtelenül kaptunk magyar állampolgárságot, szavazati jogot, úgy szólunk bele a magyar belügyekbe, hogy nem vagyunk közvetlenül érintettek, nem oda fizetünk adót, félretájékoztatott Fidesz-bérencek vagyunk.

Majd következik az, ami elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg Erdélyből való-e ez a pár sor.

Ismét idézek;

„ a magyarországi vasutakat, utakat, a parlamentet csak a magyarok használják, pedig benne van az őseink pénze is. Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről.”

Ezt már nem tudom elképzelni, hogy egy erdélyi magyartól valók ezek a gondolatok. Mert azért olyan fokon ismerni kellene a magyar történelmet, hogy ilyen ne hangozzék el.

 Mert tudni illene, hogy a második világháborúban azért vettünk részt, mert a lecsatolt területeket, és magyarjainkat szerettük volna visszakapni.

Ezért 830-950 ezer őszveszteségünk, és 340-360 000 katonai veszteségünk volt, amiben jócskán szerepeltek a mai anyaország lakosai is.

Arról nem is beszélve, hogy az oroszok városainkat, és főleg Budapestet szétágyúzták, az angolok, amerikaiak földig bombázták.

És bizony ezt már csak az anyaország maradék lakossága építette újjá.

A Fidesz és vezére gátlástalansága már olyan nagy, hogy erős a gyanúm, hogy ezt a levelet Fidesz-KDNP berkekből indíthatták útnak, hogy aztán a suttogó propaganda elvégezze a dolgát.

Mert azért, hogy Orbán szavazatokat kapjon arra semmi se drága, és erre magyarázat, hogy régebben az ország építésében is részt vettek a kívül rekedt magyarjaink nagyszülei.

Már az sem érdekli őket, hogy a szülőket szembeállítsák a gyerekekkel, a nőket a férfiakkal, a dolgozót, a munkanélkülivel, a városit a vidékiekkel, a külhoni magyarokat az itt rekedtekkel, és fordítva.

Nem érdekli őket, hogy az ország csúszik egyre lejjebb, alig termelünk, hiszen szilveszterre vett lencse már kanadai, a sóletbe vásárolt bab dél–afrikai, a krumpli lengyel, szerb, szlovák, de semmi esetre sem magyar. Mindenesetre a szegény ember kenyere már 200 forint alatt alig kapható. És ha igen, akkor olyan is.

A lényeg, hogy a médiákból ömöljön a hazugság, amit azért nagyon sokan el is hisznek, határon innen és túl is.