Meghalt... Ki siratta akkoriban, nem tudom
De ádáz gyilkosok állták körül a sírját
Vérrel és könnyel áztatott dokumentumon
Döntötték el a kegyetlen megcsonkítását
Kitépték szívét, a történelmi szép Erdélyt
Elszakították tőle a hűs tengerpartját
Megkötve kezét, ki megoldaná a rejtélyt
s ódzkodott hüvelybe dugni jelképes kardját
Három és fél millió hontalanná sínylett
Kisemmizett magyar kezdte meg nagy kalandját
Szemük már csak sűrű, sós könnyeiktől fénylett
Évezredek keservétől megtörve rémlett,
Ez a hattyúdala, hallatja bús visszhangját...
De így is a mienk, bár néma és csonka lett.
2015. június 4.