Egyre kevesebb az énekes madár
egyre több napom hallgatag alá száll
nem marad más mint a meztelen lényeg
csupán az számít mit is rejt a lélek
fülembe ólom a szememen kendő
mégis rám talál a napi teendő
ácsolt tetőmet én már le nem bontom
így is a végtelen lesz horizontom
sápadt csillag kopott bizonyítványok
szaporítják a  bizonytalanságot
olvasok az arcok nyílt redőiből
sorsvonal kezemben vajon merre dől
kutatok szivacsok tenger-otthonán
kevés a zsákmány becsap az ingovány  
sebesülten szállok mint déli bóra
jutalmam  az üresség mészkagylója
nem tákol esetlen eretnek új tant
az kiben a semmi egyszer megfogant
mikor hanyatt zuhan majd a táj
a szívem sem nyüszít a csontom sem fáj
globális szaltó utolsó billenés
a szénakazalban már nincs édes rés
a vádak bennem mind hamuvá  égnek
lelkemet mutatom fel a nagy égnek
nem érdekel szeretnek e még mások
ha én szeretek senkinek nem ártok
elhalnak hősök elhullnak banditák
tükörré simítok  dőre bősz vitát
az örökség szeretet dúló harag
egyre több lesz a földi tapasztalat
alázó nyavalyák rideg vízizek
egy pohár vízért busásan fizetek
fogytán az idő az ember nem várhat
felfelé szöknek a mennyei vágyak.

2020, augusztus 1.