De magas a hegy teteje,
ott kezdődik ez a mese,
sziklás ormok körben állnak,
tengerszemre úgy vigyáznak.
Tükrében magukat látják,
és szép sellőlányok táncát.
Pikkely testük selymes, fénylő,
vízhullámmal oly igéző.
A ködfelhők ideszállnak,
vendégei a látványnak,
csodás lehet, mint egy álom,
szeretném hát, látni vágyom.
Az Isten szeme mindent lát,
hogy teremtette, büszke rá,
változik a vízi színpad,
napfénye is vízre villant.
Folytatást már én is látom,
vízesésben, szikla háton,
szellőlányka úszik felém,
itt ér véget az én mesém.
