Tükrözzétek majd vissza
a föld sugárzott fényeit,
így világosítsátok meg
agyam rejtett tekervényeit.

Döbbenjek végre rá -
hogy kár minden szóért,
meg a kezembe adott
átkozott bűnös tollért.

Számvetést mikor készítek
munkámról Ön - magamról,
eltelt gyaluforgácsos
hosszú évekről - napokról.

Látom nehéz lesz
habár rövid a múltam,
sután fogja sokszor tollat
gyalutól fáradt ujjam.

Enyvszaggal dúsított levegő
számtanból egy fa - intő,
politúrban fény csillogó
izmaimban van még erő.

Tanárom ki volt nem kedveltem
szavai tele voltak gőggel,
hogy nem lesz ember belőlem?
most már nevetnem kell.!

Kedves Tanár Úr !
nem vágyok csillogni,
büszke gőgjeit tollam
egyszer lefogja győzni.!

Megértem az Ön által
jósolt holnapot,
rájöttem maga nem több
de Én tudom kivagyok.

írta:Varga István.Barcs.1969.évben.
(minden jog fenntartva)