Hiába már a bánat,
a múltra nincs bocsánat –
a bűn az el nem fárad,
a könny az fel nem szárad.
Ne higgy a Golgotának:
a tested fel nem támad,
fontold meg jól imádat –
beperlik majd a szádat.
Sorjáznak mind a vádak –
tagadd meg jó anyádat,
mutass örökre hátat:
feledd el szép hazádat.
Kihűl a régi lázad,
szemedben gyűrt alázat:
másnak építed házad,
fiad halálig fázhat.
Búzád ad erőt a lángnak,
kivágják diófádat,
rád küldik hű kutyádat.
Másnak veted meg ágyad,
s fattyát ott hagyja nálad,
megöli benned a vágyat,
s szegi egyre a szárnyad –
képzeleted sem szállhat.
Csillagod fénye sápad,
szívedre farkas támad,
végül is tűzre szánnak –
hamvad majd jó lesz sárnak.

2017.04.19.  Csorba Tibor