Szonett

Ajkad serlegéből csókodat iszom,
a keserű bánatot elűzzük bujdosásra
én és Te Éva megtéved leánya,
kerül bennünket a magány, az iszony.

Végzet és feltámadás minden asszony,
a Teremtő mindezt előre látta,
gyenge férfit bízott az oltalmába,
hogy átsegítse majd időn és koron.

Ajkakról álmodik az úr és paraszt,
szerelem ölében keresve vigaszt,
míg lobog a láng és míg ég a tűz.

Simogatom tested hófehér vásznát,
mint megmentőmre tekintek most fel Rád,
ajkad kelyhe az élettel egybefűz.

2014. febr. 10.