Szín hatalmával rám telepszik ' hosszú ősz.
Végsőt hazudja a bújócskás nyár.
Lassan már csak emlék a kis szakadt kabát.
Bogarak hada az avarban szaladgál.
Benne lakna még régi napárnyék.
Szaladj, hogy érjed utol egy kedves percet
az elmúlt nyárból, kicsiny apró szerelmet.
Fáradt a séta, nehéz a lépés
a csönd udvarában, szép virágok bólogatnak.
Itt-ott meggyullad egy gyertyaláng, egy mécses,
„rakd össze te is kicsi kezedet”.
Ráncos kezek fohászra tanítanak, tedd!
Könnyeimet már nincs, aki letörölje.
Lassan sétálok. Szüleim sírja
megállított, rátűztem egy fenyőágat