A gyermek már nem mondja, mama.
Az anya csillogása leáldozott, 
Helyét átvette a szürke félhomály,
Melyből ki sem lát többé, talán.

Nem keresi már a fény, hogy
Beragyogja élete zegzugát.
Ki a fénysugara volt neki,
Elfeledte az időskor hajnalán.

Csupán csak ennyi volt,
Egy éltető gumó,
Mely táplálta gyermekét?
Feledés, s élő háttérharcosként halad tovább,
az élete alkonyán.

Értelmet ez adhat talán,
Hogy láthatja utódai sorát.
Látja, hogyan megy az élet nélküle,
Melyet, mint láncszem, tartott oly soká…

2022. március