Ébredezik már a háznépe,
halkan ereszkedem térdre,
csendben nézem kis arcod,
ahogyan igaz álmod alszod.
Mosolyt csalt az ajkadra,
talán egy fényes paripa,
néha még fel is kacagsz,
tündérektől csókot kapsz?
Fogócskázol kinn a mezőn,
dús fűvű, virágos legelőn,
kergetőzöl pillangóval,
csatát nyersz egy falóval.
Tüzet oltasz, hatalmasat,
hegyet mászol, magasat,
de lehet, éppen pilóta voltál,
ki a magas kék égen száll.
Huncut napocska ébreszt,
beoson a függönyrésen,
még egy kicsit eltakarom,
álmodj még, azt akarom!
