AzTe önmagad

A kutya ugat, a karaván halad,
hamu alatt izzó harag és parázs,
más mágia kell ide, egy új varázs,
 hiteltelenek a mondatok, szavak.

Üres, rontott lapok, nincsen szavazat,
ha nem voksolsz majd nagyobb lesz a hatás,
bárki is lesz győztes, az ablakon rács
marad, de megőrizheted önmagad.

Tiéd a tavaszod, a gyümölcsös nyár,
feletted gomolygó bárányfelhő nyáj,
száz vagy harminc év csalódás vereség.   

Álomba ringat, holnapod reménye,
ne gondolj kárra, se a veszteségre,
az éj burka hasad, kárpótol az ég.

A holnap reménye
Értékek, érdekek

Holnapi remény ringat mély álomba,
napfényben sétálok jövő fövenyén,
felejtés gyolcsa lelkem vérző sebén,
köddökké foszlik a tegnap kudarca.

Mezőnyi lepedő terül ágyamra,
szürke napom téve zölddé és szebbé,
monoton évem fénylik elevenné,
gondok batyui mögöttem halomba.

Körbe dübörög a hatalomipar,
mely értékeket érdekekké darál,
nem dúl bennem szélvész, pusztító vihar.

Emberségem, magam bizton megőrzöm,
lehorgonyzok békítő, szép szavaknál,
elkerül engem kampányos február.

 Passzív rezisztencia
Nem ördögtől való

A passzív rezisztencia most a jó,
hiába széles, de bóvli választék,
előre rendezett, ripacs színjáték,
ha otthon maradsz, nem ördögtől való.

A hangos elittel elszaladt a ló,
ezer ígéret, önérdek a szándék,
álmos propaganda, levél, boríték,
felpuffad a makró, üres a mikró.

Nincs már otthona a hajléktalannak,
arcukat a könny, hideg zápor mossa,
 vándormadarak újra tavaszt hoznak.

A politika sohasem tiszta morál,
de nélküle méltatlan hatalomra,
ha az ember azt csak magában talál.

2017. febr.