Ha valaki karácsonykor szomorú,
leszállnak az angyalok,
csendben melléülnek,
nem szólnak a dallamok.

Kabátként terítik rá az eget,
egy sóhajt hoznak szívébe,
és a fájdalom csak pislákol,
mint gyertyaláng a sötétbe'.

Ha valaki karácsonykor szomorú,
a csend imára kulcsol kezet,
egy pillanatra megáll az idő,
és a könnyekben megszületik a lehet.

Lehet még holnap, lehet még fény,
egy meleg szó, mely átölel,
mert nem marad egyedül az,
akit most a bánat megvisel.

Ha valaki karácsonykor egyedül van,
nem üres a ház körülötte,
csak halkabb kicsit a világ,
csendjét egy kupacba összeszedte.

És mire az éj elszenderül,
minden fájdalom eltűnik,
ott marad egy halvány jel,
a remény újra kezdődik.

Az angyalok akkor eltávoznak,
már megszentelték az estét,
elvitték messzi világba
az egyedüllét keresztjét.