Zavaros mondatok és szimpla szavak,
hibákat talál bennük az olvasat,
írni még tudok valahogy, nem vitás,
a végső konklúzió néha hibás.
Töltögetem a lélek üregeit,
a tehetetlenség súlya átlendít
a mélypontokon, vagy egy gyűrött papír,
vetek pár betűt, mint hitetlen pap ír.
Vitás bennem a turáni eredet,
forrást mégis a múltunkban keresek,
hallgattam volna, ha hangosan szóltam,
most nem lennék csalódott, ilyen sótlan.
Tőkéket metszek, várom a szüretet,
verseim zöme fióknak született,
nem volt kiadó, szerkesztő rokonom,
kéményem fullasztja salak, a korom.
A tehetség, lendület, a száguldás
helyett, csak közöny és mélybe zuhanás,
sztárokat pótló amatőr kaszkadőr,
önkéntes bohóc, kit a tréfa gyötör.
Zugfirkász skriber, ki álmokat kerget,
magának dob csak halálos bukfencet,
testemben, lelkemben üresség sava,
mosd ki belőlem keserű kritika.

2015. február 12.