Hold sarlóján angyal ül,
varázspálca kezében,
csíkot rajzol az égre,
a mély fekete sötétben.

Most az idő megpihen,
nem kérdez, és nem siet,
szívek dobbanásával
új vágyakat szövöget.

Csillagfény ad reményeket,
béke marad nyomában,
holdsugár fon virágokat
angyalkának hajában.

Varázspálca suhintása
égbe rajzolt vékony csík,
míg alszik a földi világ,
ő sok titkot megőriz.

Szárnya rezdül, egy pillanat,
sarló bölcső lágyan ring,
ezüst jövő szelíd lélek,
odaföntről ránk tekint.

Imát lehel ránk a csendben,
csillagpor hull nyomában,
álmok ébrednek a fényben,
csak hinni kell a csodában.

TM