Az Angyalok földje
volt szülőhazám,
hol kéményerdő állt,
korom a ház falán.

Itt jöttem világra
egy zimankós télen,
Anyám gyalogosan
cipelt a méhében.
Alig ért be velem,
megszülettem épen,
de hogy miért, s minek?
Máig meg nem értem.
Sok évet megéltem,
ám úgy, ahogyan most,
én még sose féltem.

Ember ember ellen,
mindenki haragban,
gyűlölt ellenség lett
magyar magyar honban.
Víg madár sem dalol
a béke csak hallgat,
mikor találunk már
végre nyugodalmat?

Drága magyar Hazám,
itt szült Édesanyám,
itt élem életem,
Hazám...egyetlenem.

Ez a föld a miénk,
nem vagyunk angyalok,
szeretlek míg élek,
s ha kell érted halok!

Az angyalföldi ház. ahová születtem.