Sírj csak sírj, ha erre rendeltetett az élet,
ugye nem figyelemfelhívás, ez őszinteséged,
de ha örömtől ered, s nem bánattól a könnyed,
akkor lelkedre követ nem a bánat görget.

Ha örömkönnyek csillognak ember szemében,
imája meghallgattatott, hitt a reményben,
felhőknek könnyeit, szomjazó föld fogadja,
növények zöld leveleit végig nyalogatja.

Az angyalok nem sírnak, szívbe száll vigaszuk,
ők azok, kiknek mindig felhőtlen a mosolyuk,
elmondod imáid után álmodat vigyázzák,
jó cselekedeteidet körülbástyázzák.

Tázia Te életem alkonyán feltűnt Nő,
szívemben súlyos a teher, mint egy sziklakő,
bágyadt mosolyodban, szomorúságot rejtettél,
aggódást irántad, bennem emígy ébresztettél.

Ám még itt van a kis Kolett, álmokból ébredt,
Múzsám ő is mint a többi, segítőmmé lépett,
a líra echós szekerén így közösen utazunk,
utunkat világítsa reménysugarunk.

-írta-Varga István-Barcs-2021.07.20.