Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám!
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt, valóság tán!

Visszatértünk udvarunkba
Mint, ha most is ott várna
Virágoztak az orgonák
Köszöntöttem a legjobb édesanyát!

Mert legdrágább vagy az én szívemnek
Akkor is, ha álmodom, ébren leszek!
Búcsú nélkül mentél el tőlem
Azóta is szomorú az én szívem

Úgy még nem tudott szeretni senki
Ahogy az anyai szív tud szeretni!
Mindig látom kitárt karod felém
S olykor oly boldog vagyok én

Nem tudom már megköszönni
Amit életedben adott jó szíved
Könnyem, ha rád gondolok pereg
Miért szólított el az ég tégedet?

Érzem én is majd követlek
De mindennap imában foglalom neved
Megköszönöm, felneveltél, mindig adtál
Akkor is, ha te vissza kevesebbet kaptál!

Hálavirággal vándorútra kelek
Anyák napján így köszöntelek
Gyermeki szívem azt súgja neked
Az én szívemben örökké ott a helyed!

S viszem virágom a zarándok úton
Hála imám mondom érted
Én örökké szeretlek téged!
Amíg gyenge szívem éltet!

2O14.O4.29.Mosonmagyaróvár