Térdeimre ereszkedem előttetek!

    Ha még barnán ifjú volnék is, és nem nyomna mindenféle gond és fojtó aggodalom ezen a tavaszon, az anyáknak akkor is azt mondanám, legyetek áldottak, boldogok, szépek, termékenyek. Magamban titkon és fennen hangosan folyton folyvást ezt is mondom. Legyetek áldottak és termékenyek!
   Nézzétek, ahogy újra élet fakad, a téltemető virágok már rég szirmaikba rejtették a halál irtózatait. A hóvirág, a nárcisz, a kankalin már elfeledték, milyen rettenet volt a naptalan ég, a sötétség, a köd és a vajúdás.
    Legyetek áldottak, mint a nefelejcs, és örökké szépek, mint a jácint, az orgona és a pünkösdi rózsa! Legyetek a gondok temetői, jeltelen tömegsírjai a szenvedésnek! Legyetek pusztítói a bennünket emésztő fájdalomnak, az élet sorvadásának, az önvádló hideglelésnek! Legyetek szépek és áldottak, a jövő és az új élet ígéretét hordó, ringó bölcsök az utcákon és a szobákban! Legyetek fészkei mindenütt a ráncosan, soványan vinnyogó újszülött pici reménynek! Mert reménynek hordozói vagytok, mely meztelenül és hontalanul sír idegeink rángó burkában.

 Vesszen el ragyogásotokban az utca mocska, a világ szennye és a gonoszság minden förtelme! Testetek életadó katedrálisa cáfoljon rá a romokra, a fájdalomra, a szegénységre és a halálra! Bocsássatok ránk hitet és erőt érzékkel fel sem fogható szeretet- sugaraitokkal!
    Mutassatok kiutat a homályból, ó jaj, milyen mély homályból! Legyetek mindenütt, ott is, ahol nem vagytok, legyetek, mint az elektromosság, mely kigyúl váratlanul, mint a levegőben a rezgés, mely gombnyomásra harmóniává, hanggá alakul!
    Sugározzátok, mint a nap rejtelmes sugarai, illatozzátok, mint a virágok, és zúgjátok, mint a vizek és a szelek, hogy nélkületek nincs élet, és nélkületek nem lehet élni!

 S kit korán árvaságra hagytatok, az is érezze, tudja, hogy az emberi létnek, e csodás, örök folyamatnak gyümölcsérlelő, dajkáló édesanyjai vagytok! Még akkor is, ha a fizetség néktek mindezért fájdalom, aggódás, munka és az elmúlás. A békét hozónak, az igazmondónak pálmaágat lengettek, és örökkön őrködtök a nyugodt-szuszogású kisdedek álmai felett. Életetek és áldozatotok megfejthetetlen misztériuma az emberségnek.
    Átkot szórtok a világ tébolyult, gyilkos, hazug ámokfutóira, és virágözönt zúdítotok a halált okádó ágyuk sötét torkába.
    Szünet nélkül zsong, sír, jajong áldott litániátok, hogy méhetek áldott gyümölcse értelmes szép életet kapjon és az élet élhessen.

2014. 04. 28.