Mindég kendőben láttam, hol a kertben,
hol a lebbencses fazék fölött—énekelve.
Így végezte megszokott élete dolgát,
nem tudtam, hogy palóc nóták közé temette
szűk napjaink hegymagas gondját.
Beosztásokkal mentette életünket, s
kinti erők ellen birkózott mindég.
Borjúhúsról álmodott, énekelt,
s oly sokszor a téglával melegített
dunyha alatt röhögött ránk az ínség.
A holnapok kölcsönéből éltünk.
A hústalan hamis-paprikás előtt
kiszöktek jó anyám könnyei—
úgy tudott főzni, és olyan jót,
de így a főzés büntetés volt neki.
Salgótarján, 1966. szeptember, 6.