A távozó lélek itt hagyja földi dolgait. Élete kisebb, nagyobb tárgyait. Emlékek sokaságát rejtő, másoknak semmit nem mondó, évek alatt felhalmozott, életet feltáró, élettelen holmik sokaságát. Az itt maradó némán áll fölöttük. Ismerős, de mégis minden ismeretlenné vált. Felesleges lett. Aki életre keltette, már nincsen itt. Mindent magával vitt, a tárgyak már csak díszletként állnak a térben. Idővel eltűnnek, máshol kapnak helyet, másnak szereznek emlékeket, mindaddig tovább lépnek, amíg ki nem kopnak, össze nem törnek, amíg az utcára nem kerülnek. A maradó lélek búcsúzik, maradandó tárgyat keres, amit őrizhet, tovább sosem ad, anyját lelheti benne. A könyvet nem látta eddig. Írás van benne, dátum, kora ifjúság. Mit rejthet mindez? Boldog volt, vagy szomorú? Vidáman nevetett, vagy sírt a tavaszi esővel? Róla szól a történet, vagy csak véletlen? Milyen volt akkor fiatalon? A válasz lehet a könyvben van, itt maradt talányként, különleges ajándékként.
   A könyv egy másik polcra kerül, őrizve tovább egy anya emlékét.

TM