Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Anyám, nem ilyen éveket ígértél

Mezei István
Mezei István képe

Ellopták a fejünk felől az ózonernyőt és nyakunkon az ibolyántúliak, lokátorok őrzik álmunk, ellenségünk csak azok a gaz afgánok és irakiak. Bárányfelhők helyett kondenz csíkoktól tarka az ég.  Lett egy ütőképes, grippenes hadseregünk, most ez kell a legjobban nekünk. Kifakulnak az egykor színes ólomkatonák, és fegyverrel fenyegetőznek a polcokról a bábok. Halált hozó füvet zöldell a rét. Mérgezve vizeink, ár, betegségek, drog nyaldossák a házak küszöbét. Savas esők égetik kopaszra a fákat.

   Te fövenyes partokon a lét forrásához, életünk tavához vezettél. Én csak mentem Veled, mentem totyogva, motyogva, a kezedet fogva. Még ma is hallom a nevetésed, amikor nagy” kezét csókolom”-ot mondva köszöntem rá a Balatonra. Mindig a szépre, a jóra neveltél ,Illyés Gyuláról meséltél, és A hetvenhét magyar népmeséből olvastál fel , mert még írástudatlan voltam, bár maradtam volna máig az. Rajzoltál, festettél gyermekes, tündérszép képeket, pedig nehezen vészelted Te is az ötvenes éveket, akárcsak előtte a negyvenötöt, és tudom, az ötvenhat is megrázkódtatott. Még ma is felijedünk, ha meghallunk egy hajnali, csikorgó féket, sokan választották nálunk önként a véget. Már nem élheted át velünk a zord diktatúrák utáni, ezen új korszakot. Nem hitted volna Te sem, hogy még a békében is mindent elveszthet egy ország, nemzet, és egy beteg nemzedék csak még nálánál is betegebbet nemzhet. Tombol a lelki ellenforradalom, rám telepszik szenny, ha hagyom. Kontinensnyi távolságra került tőlünk rokon, szomszéd és valaha hű barát.

Nincs bennem szemrehányás, és nem vádollak benneteket, de nem ezt ígértétek, de tudom az anyák nem ilyennek képzelték el ezeket a kétezres éveket. A silány jelen után mit hozhat a holnap? Tudtad előre, hogy gyorsan fogy az élet, és sokkal rövidebb lesz, mint a szeretet. Mióta oly gyorsan, hirtelen elmentél, én félek. Mint minden anya, szerényen szent voltál, és nekem az is maradsz mindvégig.

 Most életem késő őszén őszen az enyémeknek a hosszú útra vajon mit adhatok, mondhatok? Vegyétek gyerekek, nincs a tarsolyomban semmi más, mint egy kis hamuban sült több pár rendszer, mellé egy száraz karéj madárlátta kibontakozás!  

Rovatok: 
Irodalom